Take That interjú a Telegraph-ban

 Kép forrása: Telegraph 

A Telegraph újságírója videóinterjút készített a Take That-tel, a Netflix dokumentumfilm kapcsán. 

Gary Barlow bevallotta: “A kezdetek óta soha nem akartam zenekarban lenni. Mire újra összeálltunk, zenekarban kellett lennem”.

Mark Owen elmondta az első privát vetítésről: “Olyan volt, mintha időkapszulába utaztam volna. Sok mindent fel kell fogni, 35 év 3 óra alatt. Ott ülsz a székben, úgy dobálnak, mint egy mosógép, a szél hátrafújja a hajad, jaj, Istenem. A film közepénél csak arra gondoltam: „Hol vagyok? Mi ez?”” 

Howard Donald elmondása szerint, ahogy fogalmaz “valahogy megbékéltem vele”. 

Majd folytatta: „Mert megtörtént, és én ott voltam. Döntést kellett hoznom – jól érzem magam, ha kényelmetlenül érzem magam, de mégis hagyom, hogy az emberek olyasmit lássanak, amit még soha nem láttak? Nagyszerű rajongói szórakoztatás.” 

A sorozat első része a csapat megalakulásától indul és azzal ér véget, hogy Robbie Williams 1995-ben távozik.

A Take That tagjai ma sem zárkóznak el attól, hogy Robbie Williams és Jason Orange újra csatlakozzon hozzájuk.

Gary erről így nyilatkozott: “Ennél a zenekarnál soha nem tudhatjuk, hogy mi következik. Az, hogy valaki egy napon besétálhat az ajtón, baromi jó dolog. Úgy értem, nagyon nyitottak vagyunk rá. Azonban úgy gondolom, jelenleg egy nagyon boldog együttes vagyunk, kihívások elé állítjuk egymást, jó zenét készítünk együtt és izgatottan várjuk a következő néhány évet."

A film második része a sztárság árnyoldalait mutatja be. 

Gary Barlow bevallotta, hogy nagyon nehezen tudta megnézni, 1 hetet vett igénybe, mire sikerült.
“Őszinte leszek veled, körülbelül egy hetet vett igénybe, mire végigcsináltam a második epizódot. Nagyon-nagyon nehéz volt megnézni. Sok minden benne van, amire sokáig, nagyon sokáig nem gondoltam, és valójában azóta is velem maradnak” - mondta. 

Howard Donald óvatosan nyilatkozott: „Bármilyen gondolataim és érzéseim is voltak azzal kapcsolatban, hogy mit akarok csinálni, elég rövid életűek voltak. Nehéz volt ezt feldolgozni, sajnálni magam, azt gondolni, hogy ez a kilencvenes évekbeli zenekar örökké fog működni, és mit fogok most csinálni? Fogalmam sem volt, mert a járművek festésén kívül ez volt az egyetlen dolog, amit tudtam.” 

A karrierjével kapcsolatban Howard-nak vegyes érzelmei vannak. A hírnevet máig nem tudja felfogni.
“Bármilyen sikeres is vagyok, a hírnév számomra igazi küzdelem. Azt hiszem, megszoktam, még most sem, amikor sikoltozó nők ragadnak meg, akárcsak a kilencvenes években. Nem tudom felfogni.”

Az 1996-os feloszlás utáni időszakról a film azt állítja, hogy Nigel csak Barlow-val akart továbbra is együtt dolgozni.

Howard ezzel magyarázta: “Nigel nyilvánvalóan jobban odafigyelt rá. Valahogy így éreztem. Az első alkalommal szinte olyan volt, mintha mi négyen Gary ellen lennénk.” 

A dolgok azonban másképp alakultak. Gary szólókarrierje gyorsan hanyatlásnak indult, míg Robbie szólistaként sikert sikerre halmozott. Robbie lázadóként többször gúnyolta egykori társait. Gary elmondása szerint nem bánja, hogy vége ennek az időszaknak. „Hála Istennek, hogy vége ennek a dolognak, mert évekig tartott. Olyan, mintha egy súlyt cipelnél magaddal. Nem szép dolog senkit sem kedvelni, főleg nem olyat, akihez közel álltál. És hála Istennek, hogy itt vagyunk, nevetünk rajta, és elmeséljük valaminek a történetét, ami a múltban történt, mert amikor először találkoztunk és kibékültünk [2010-ben], hatalmas súlyt emeltek le rólunk. Traumatikus érzés, tényleg. És visszanézni nagyon-nagyon nehéz.” 

2005-ben találkozott újra Gary Barlow, Mark Owen, Howard Donald és Jason Orange a Take That: For the Record dokumentumfilmben. A kvartett hotelben gyűlt össze, ahol felmerült Robbie Williams csatlakozása is.

Gary ezt mondta erről: „Utáltam ezt.” 
Howard hozzáteszi: „Inkább olyan volt, mint egy dráma, ami azt a várakozást keltette, hogy Robbie majd a limuzinjával felhajt a hotel utcáján.” 
Mark folytatja: „Valahányszor egy autó jött, csak azt mondtuk: »Itt van!«”
"Tudtam, hogy nem fog eljönni” – mondja Howard.

A dokumentumfilm forgatásáról Gary eképp vélekedik: A dokumentumfilm forgatásakor volt egyfajta „mi és ők” érzésünk” – mondja Barlow. „Tudtuk, hogy vetélkedőben vagyunk, és mindannyian vigyáztunk egymásra, és ez szinte az elszakíthatatlan kötelék kezdete volt. Mert ez megvolt köztünk a kilencvenes években – függetlenül attól, hogyan ábrázolják, vigyáztunk egymásra.” 

2006–ban a Take That kvartettként új albumot adott ki Beautiful World címen. Ezúttal a dalszerzésből minden tag kivette részét. Howard véleménye: „Mindannyian egyenlőnek éreztük magunkat, mint az első alkalommal. Egyszerűen sokkal jobb érzés volt.”

2009-ben hatalmas aréna koncerteket adtak a The Circus turnéval, 2010-ben pedig Robbie Williams is csatlakozott újra a csapathoz. Eredeti felállásban kiadták a Progress albumot. A harmadik epizódban rendezik a nézeteltéréseket és újraélesztik a barátságokat. 

Howard elmondta, hogy most már minden rendben van.
„Robbie felnőtt, és mindannyian kibékültünk. Most már minden rendben van.” 
Mark elmondta, hogy a zenén keresztül nőttek fel.
„Mindannyian a zenén keresztül nőttünk fel. Amikor elkezdtük a Progress-t, mind az öten képesek voltunk a zenén keresztül kommunikálni. Ez a természetes nyelvünk. Szerintem az a tény, hogy még mindig itt vagyunk, és még mindig kommunikálunk, nagyszerű dolog.” 

2011-ben öten turnéztak, majd Robbie folytatta szólókarrierjét. Jason 2014-ben hagyta ott a zenekart. Sem Robbie, sem Jason nem vettek részt a film elkészítésében. Archiv felvételeken és interjúkban vannak jelen. 

2014 óta trióként működik a zenekar. 2026-ban újra turnéra indulnak a The Circus turnéval. 

Mark elárulja, hogy küzdött azzal, hogy újra megtanuljon egykerekűt vezetni.
"Amikor utoljára ilyet használtunk, Howard, 20 évvel fiatalabbak voltunk” – nevet. „Ó, Istenem, mennyire kikészültem!” 

Howard elismeri, hogy odafigyelnek a testükre.
„Vigyáznunk kell a testünkre. Szerintem még nem jött el az ideje a tánccipők beadásának. Figyelünk arra, hogy mit eszünk, pilates-t végzünk, amire szüksége van a törzs izmaimnak, hogy ne fájjon a hátam. Jobban fájnak a térdeim, mint a kilencvenes években, de megpróbálunk annyit táncolni a színpadon, amennyit csak lehet. Az az elégedettség, hogy leizzad az ember. Ha mindannyian székeken ülnénk, az nem lenne a Take That.” 

Az interjúból is kiderül, hogy a trió mennyire közel áll egymáshoz. A videóhívást a világ különböző részeiről indították, nem szakítják félbe egymást, sokat nevetnek. Mark Los Angelesből, Gary és Howard az Egyesült Királyságból jelentkezett. 

Mark elmondja, hogy attól félt, a dokumentumfilm felszakítja a régi sebeket. “Ó, kérlek, annyit dolgoztunk a kapcsolatunkon egymással, kérlek, ne tegyétek tönkre őket.” 

Nigel Martin-Smith már nem dolgozik a csapattal, a trió ennek ellenére jó viszonyban van vele. “Mindannyian nagyon szeretjük Nigel-t” - árulja el Howard. “Néha el kell engedni a múltat. Akárhogy bánt az emberekkel, összehozott minket, kemény munkára késztetett minket, és igazán hitt bennünk.” 

Mit hoz a jövő? Gary elgondolkodik azon, hogy túlélhetnének-e egy újabb távozást: „Szerintem három a legkevesebb, amit kaphatunk.”
"Take Two lehetne az új nevünk” - viccelődik Mark.
Ez nem rossz - mondja Gary.
Howard folytatja nevetve: “Ha csak Gary és Mark ülnének együtt és énekelnének, akkor is lehetnék az egyik táncos hátul.” 

A Take That dokumentumfilm január 27-én debütál a Netflix-en. 

Forrás: Telegraph 2026.01.23